1. Általános tudnivalók
A Történelmi Közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából (a továbbiakban: Közlemények; javasolt rövidítése hivatkozásokban: TKA) új folyama az 1910 és 1918 között megjelent, majd az 1994-ben megjelent válogatáskötet, illetve az 1997-ben megjelent egyetlen új szám hagyományait igyekszik követni. Eszerint a Közleményekben új folyamában megjelenő írások a két vármegye, illetve az egykori székváros múltját tekintik fő témájuknak, azok művelődéstörténeti vonatkozásaival.
A Közlemények tematikus tagolásában az eredeti beosztást követi, így rovataiban a
*Tanulmányok,
*Családtörténet,
*Vegyesek=Forrásközlések,
*Irodalom=Recenziók
témákban várja az írásokat. Az eredeti folyóirat írásainak fő forrásbázisát Kassa vármegyei és városi levéltára adta, ennek megfelelően az írások évköre az újkorral ért véget. Ma egyrészt szélesebb körben is elérhetők a két vármegye történetével, illetőleg a két vármegye területén történtekkel kapcsolatos egykori iratok, másrészt indokolatlan lenne nem bevonni a vizsgálódások körébe a huszadik századi történelmet. Így mind a forrásanyag, mind pedig a vizsgált évkör számottevően bővül.
A megjelenő tanulmányok, családtörténeti írások terjedelme öt oldal (5 x 1800 leütés) és egy szerzői ív
(40 000 leütés) között mozoghat, értelemszerűen a forrás terjedelméből adódóan a forrásközlés, illetve a recenzió ettől rövidebb is lehet. A megjelenő írások egységes betűtípusa a Garamond, a főszövegben tízes, a lábjegyzetekben pedig nyolcas méretben.
Az írás hivatkozásait lábjegyzetben helyezzük el, külön irodalomjegyzék ne készüljön. Azaz az első megjelenő hivatkozást teljes formában adjuk meg, majd ha szükséges, ezt a szokásos módon rövidítsük (szerző vezetékneve, évszám, oldalszám).
A tanulmányokhoz és családtörténeti írásokhoz készüljön néhány soros összefoglaló (ennek szlovák fordítását szerepeltetnék a kötetben, a teljes szövegű kétnyelvű közlést nem tartjuk kivitelezhetőnek), és kérünk 3–5 magyar nyelvű kulcsszót is.
2. Hivatkozások nyomtatásban megjelent munkákra
A hivatkozásokra vonatkozóan mintákat szeretnénk az alábbiakban közzétenni. A módszer alapvetése: egy hivatkozás egyenlő a vesszőkkel tagolt egy mondattal (pont így a mondat végén állhat, illetve a rövidítések után, pl. kiad., szerk., bev. stb., esetleg az alcím előtt, a főcím lezárására). A szerzők neve kiskapitális, a cím mindig kurzív, a könyv 2., 3. stb. kiadásait a megjelenés évéhez társuló indexszámmal jelöljük. [Alább, mivel nem tudjuk a webszerkesztés korlátai miatt a kiskapitálist, illetve a felső indexet megjeleníteni, a kiskapitális helyett verzál (nagybetű), a felső index helyett az évszámhoz tapadó szögletes zárójelbe tett szám látható.] Kizárólag a napilapoknál a lapszám megadása helyet a megjelenési dátumot tüntetjük fel.
[Hivatkozás egy szerző önálló művé(nek adott részleté)re:]
ENGEL Pál, Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387–1437), Bp., Akadémiai Kiadó, 1977, 25–28 (Értekezések a történeti tudományok köréből, 83).
PÁLFFY Géza, A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században, Bp., MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2016[2], 241 (Magyar Történelmi Emlékek, Értekezések).
[Hivatkozás több szerző közös művé(nek adott részleté)re:]
ENGEL Pál, KRISTÓ Gyula, KUBINYI András, Magyarország története 1301–1526, Bp., Osiris Kiadó, 1998, 78–81 (Osiris Tankönyvek).
A Szent-Ivány család levéltára 1230–1525, s. a. r. MÁLYUSZ Elemér, szerk. BORSA Iván, Bp., Akadémiai Kiadó, 1988, 20 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II, Forráskiadványok 14).
[Hivatkozás többszerzős tanulmánykötetben megjelent műre:]
S. LAUTER Éva, Főúri kertek és reprezentáció a 17. században = Európa híres kertje. Történeti ökológiai tanulmányok Magyarországról, szerk. R. VÁRKONYI Ágnes, KÓSA László, Bp., Orfeusz Könyvkiadó, 1993, 87–104.
[Hivatkozás szövegkiadásra:]
BÉL Mátyás, Torna vármegye leírása, ford. TÓTH Péter = Torna vármegye és társadalma 18–19. századi források tükrében, szerk. RÉMIÁS Tibor, Bódvaszilas–Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 2002, 85–88.
FORGÁCH Ferenc, Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt, ford. BORZSÁK István = Humanista történetírók, szerk. KULCSÁR Péter, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977, 886–893 (Magyar Remekírók).
[Hivatkozás folyóirat-, heti- és napilapbeli publikációkra:]
SÓS István, Öt szádvári utasítás a XVII. század elejéről, Fons, 2001/1, 109–134.
SZABÓ Adorján, Abaujvármegye és Kassa városa az I. Rákóczi Ferencz és Thököly-féle fölkelések korában (1670–1685), Történelmi Közlemények Abauj-Torna vármegye és Kassa múltjából, 1911/2, 79–82.
SZAUDER József, Mikes Kelemen. Halálának 200. évfordulóján, Népszabadság, 1961. okt. 1., 13.
3. Hivatkozások levéltári forrásokra
Hasonlóan a nyomtatott forrásokhoz, itt is az egy hivatkozott tétel egyenlő egy mondat módszert alkalmazzuk. A levéltári alegységek adott forrásra jellemző jelöléseit (a bevett rövidítések szabályos alkalmazásával) tartsuk meg, tehát ne csak a nagykötőjelekkel tagolt szám/betűsort rögzítsük, ahogy más (újabban javasolt) gyakorlat teszi.
[Hivatkozás adott forrásra:]
MNL BAZVL XV.6.a. U.703. [mivel térkép, folióra/paginára való hivatkozás így nincs]
MNL OL DL 861 (1274) [mivel oklevél, folióra/paginára való hivatkozás így nincs]
MNL OL E 554 No 4258. ff. 1–5.; a forrás adott oldalára való hivatkozás: MNL OL E 554 No 4258. f. 1v.
MNL OL P 108 Rep. 24. Fasc. M. No 472. pp. 1–132.; a forrás adott oldalára való hivatkozás: MNL OL P 108 Rep. 24. Fasc. M. No 472. p. 15.
ÖStA FHKA HFU VUG Fasz. 5. No. 144. f. 11–18.
[Fenti hivatkozásokban lévő levéltári egységek rövidítéseinek feloldása:]
MNL BAZVL = Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltára
XV.6.a. = Gyűjtemények; Borsod vármegye levéltárában kezelt térképek gyűjteménye; Borsod vármegye levéltárában kezelt kéziratos térképek levéltári gyűjteménye
MNL OL = Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
DL = Mohács előtti gyűjtemény; Diplomatikai Levéltár
E 554 = Magyar kincstári levéltárak; Magyar Kamara archivuma; Vegyes iratok, ügyviteli segédletek, pecsétnyomók; Városi és kamarai iratok (1527–1894)
P 108 = Magánlevéltárak; Családi fondok, levéltárak; Esterházy család hercegi ágának levéltára; Repositorium
ÖStA = Österreichisches Staatsarchiv
FHKA HFU VUG = Finanz- und Hofkammerarchiv; Hoffinanz Ungarn; Vermischte Ungarische Gegenstände
4. Szövegkiadások, forrásközlés
Az átírásnál a korhű átírást javasoljuk, elvetve a modern átírást, ennek egyszerű indoka, hogy a szöveg történeti értékén túl hangulati, korjelző szereppel is bír, ezt pedig utóbbi teljesen figyelmen kívül hagyja. Ugyanakkor ismert, hogy a korhű átírás számos buktatót is magában hordoz, nehezen kanonizálható, s feltehetően egy-egy szövegelem közlésének módja olykor vitatható, azaz az átíró véleményét tükrözi. A javasolt szövegátírási szabályokat a függelékben közölt példán igyekszünk megmutatni.
FÜGGELÉK
Forráskiadás javasolt szabályai a mellékelt példán
A. Az eredeti szöveg betűhív átiratban
(nem közlendő)
En Gyarmathy Balassy Susanna Aszony etc. Adom ertesere az kiknek illik ez levelemnek rendiben,
hogy az mely egy köwẅ Malmoczkát épitetet volt szegény Vram némellyek tanacsábul Almason az Keöszeörẅ kút patakán
melynek fundussa szavahihetö emberek által es régi levélbeli bizonságokkal is megh bizonyossodot az után hogy Nemzethes Bakó István
Uramnak örökke és szabad nemes földe volna; mind ezért .s. egyéb Istenes tekintetekértis, és hogy ő keglme ennekelőbbeis nekem
és Istenben el nyugot edes elsö es második Uraimnak az üdönek és helynek mivolta .s. kivánsaga szerint sok hüséges és derekas dolgokban valo
szolgálattal, .s. kedveskedö complacentiaval vólt; Ezekert azért az tekintetekért mátolfogvan visza adtam és permanus resignaltam azon Mal=
moczkát, minden hozzatartozó pertinentiajaval epületivel, és az elötte valo Kún Tóval edgyütt (:mellyet noha szegeny édes Uram mások ingerlese=
bül megh öreghbitett vólt:) de azis ugyan ö keglmeke és az ő keglme eleié lévén, nem avatom már ennekutanna semmi jussomat se magamnak se ma=
radekomnak hozzaja; Mely resignatiomnak bizonsagara attam ezen peczétes kezem irása alat valo Testimonialissomat ö keglnek és mara=
dekinak. Datum Posonÿ die vigesima Mensis Martÿ Anno Domini Millesimo Sexcentesimo Quadragesimo Quarto.
Balasi Susanna [papírfölzetű pecsét]
[az irat hátán:]
Almassi Kis Malomra [tintafolt miatt olvashatatlan]
Györgj el bontas[tintafolt]
Sub Id.
1644. 20 Mar[tintafolt]
No 7o
Fas: G. No 254. et U.
Rep: 24. C.
B. A javasolt forrásközlés (a nyomdába szánt szövegváltozat)
A jegyzetekkel a jellemző szövegkiadási kérdéseket tisztázzuk, csak az először előforduló átírási kérdést magyarázzuk, a többi összevetéssel kikövetkeztethető
BALASSI ZSUZSANNA TESTIMONIÁLISA[a]
(Pozsony, 1644. március 20.)[b]
Én,[c] Gyarmathy Balassy Susanna[d] asszony[e] etc.[f] adom[g] értésére[h] azkiknek illik ez levelemnek rendiben,[i] hogy azmely[j] egykövü[k] malmocskát[l] épittetett[m] volt szegény uram[n] némellyek[o] tanácsábul[p] Almason[q] az Keöszeörẅ kút patakán,[r] melynek fundussa[s] szavahihetö emberek által és régi levélbeli bizonságokkal is megbizonyossodott, azután hogy nemzetes[t] Bakó István uramnak örökke és szabad nemes földe volna; mindezért, s egyéb Istenes tekintetekért is,[u] és hogy ökeg[ye]lme[v] ennek előbbe is nekem és Istenben elnyugott édes elsö és második uraimnak, az üdönek és helynek mivolta, s kivánsága szerint sok hüséges és derekas dolgokban való szolgálattal, s kedveskedö complacentiával vólt; ezekért azért az tekintetekért mátolfogván visszaadtam és per manus resignáltam azon malmocskát, minden hozzátartozó pertinentiájaval, épületivel és az elötte való Kún tóval edgyütt (mellyet noha szegény édes uram mások ingerlésébül megöregbitett vólt),[w] de az is ugyan ökeg[ye]lmeké és az ökeg[ye]lme eleié lévén, nem avatom már ennekutánna semmi jussomat se magamnak, se maradékomnak hozzája. Mely resignatiómnak bizonságára attam ezen pecsétes kezem írása alatt való testimoniálissomat ökeg[ye]l[mé]nek és maradékinak. Datum Posonii,[x] die vigesima mensis Martii, anno Domini millesimo sexcentesimo quadragesimo quarto.
Balasi Susanna [papírfölzetű pecsét]
[az irat hátán:] Almassi Kis malomra[- – -][y] |[z] György elbontás[- – -] | Sub Id. | 1644. 20. Mar[tii] | No 7o
[19. századi, ma is érvényes levéltári jelzet, nem közlendő:] Fas[ciculus] G. No 254. et U. | Rep[ositorium] 24.
Az irat jelzete: MNL OL P 108 Rep. 24. Fasc. G. No 254. et U. f. 1.
[Balassi Zsuzsanna, Pethe György gömöri főispán (+1630) özvegye.]
[Az átírás kérdései:]
[a] címadás az irat meghatározásával
[b] az irat kelte zárójelben
[c] kitett diakritikus jel („vessző” az e betűn) a kiejtésnek megfelelően, illetve értelmező írásjelként a szó után vessző (a szöveg írásjelekkel tagolása a szöveg értelmét követve történjen);
[d] a személy- és földrajzi nevek betűhív átiratban szerepeljenek, ideértve a ragokkal ellátott neveket is (a belőlük -i képzővel képzett alakot viszont kis kezdőbetűvel írjuk), a keresztneveknél közelíthető a mai alakra, ha az nem jelöl egykori kiejtést, mint itt;
[e] kis kezdőbetű a közszavaknál, továbbá hosszú mássalhangzó az egykori kiejtést (és a mai helyesírást) tükrözve;
[f] közkeletű rövidítés, nem oldjuk fel;
[g] kis kezdőbetű, mivel közszó, illetve az előbbi mondatot folytatja;
[h] kitett diakritikus jelek a magánhangzókon azok hosszának jelölésére;
[i] sorvéget folyószövegnél ne jelöljünk;
[j] a névelő és a névmás egybeírandó;
[k] egybeírandó közszó, a mai helyesírást követve, továbbá átírt magánhangzók (a 16–17. századi forrásokban az i, í, o, ö és u, ü magánhangzók hosszának jelöletlensége miatt – hacsak nem egyezik meg alakilag más szóval –, válasszuk a rövid alakot);
[l] a cz, amennyiben kiejtve cs-t jelöl, átírjuk (hasonlóképpen, amikor cc-t jelöl);
[m] hosszú mássalhangzó az egykori kiejtést (és a mai helyesírást) tükrözve;
[n] kis kezdőbetű a közszavaknál, továbbá a v és u hangértékük szerint írandó át;
[o] meghagyott hosszú mássalhangzó az egykori kiejtést tükrözve;
[p] kitett diakritikus jel a magánhangzón annak hosszának jelölésére (nem kizárt, hogy csak felcserélés történt), a toldaléknál meghagyva az eredeti rövid alak (lásd k jelű jegyzet);
[q] betűhív átiratban, mivel földrajzi név (toldalékával együtt);
[r] lásd előbbi jegyzet;
[s] lásd o jelű jegyzet;
[t] a néma h elhagyandó, az egybeírás a mai szabályok szerint, meghagyva az egykori ejtést tükröző mássalhangzó-kettőzést és pótolva a hiányzó mássalhangzót;
[u] a tapadó is különírva, a mai szabályok szerint;
[v] rövidítés, feloldásakor szögletes zárójelben pótolva a kihagyott betűket;
[w] az eredeti szöveg kerek zárójelei meghagyandók, a zárójelhez tapadó kettőspontok elhagyandók;
[x] a latin szövegekben az ÿ feloldandó, amennyiben két i-t takar (tulajdonnevekben, ha az nem rag, meghagyjuk);
[y] az olvashatatlan részeket szögletes zárójelbe tett kihúzással jelöljük;
[z] a fölöslegesen helyigényes felsorolások (pl. névsorok, jelzetek) sortörésjellel is helytakarékosan közölhetők.